A pilis

A Pilis hegy 757 m-es magasságával a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja. Tetejéről remek kilátás nyílik Budapest felé. A hegy Dachsteini mészkőből álló, hatalmas koporsószerű képződmény. A Pilis hegycsoportjának kiemelkedése a földtörténeti triász időszakból, kb. 200 millió évvel ezelőtt kezdődött, míg a tőle északkeletre eső terület törésvonalak mentén nagy mélységbe zökkent le.
E törésvonalak mentén a mélyből láva tört fel, létrehozva azt a rétegvulkáni hegycsoportot, ami a későbbi Börzsöny és a vele ekkor még egységes egészet alkotó Visegrádi-hegység őse volt. A pannon időszak kiédesedű vizű tengeréből, kb. 10 millió évvel ezelőtt, a Pilis és a Visegrádi-hegység már szigetként állt ki. A hegy több rendkívüli sziklaképződményt (Vaskapu, „Simon halála”) tartalmaz és több érdekes barlangot ( A Csévi-szirtek barlangjai, a Szent Özséb barlang, a Szopláki-ördöglyuk, vagy a Pilis barlang, hogy csak a legjelentősebbeket említsük.) rejt magában. Ezek közül a Csévi-szirti barlangrendszer (vagy más néven Ariadne barlangrendszer) a Legény-Leány barlangrendszer és a Vacska-Rejtekút barlangrendszer összekötésével jött létre 2010-ben. Ma már több mint 14 km hosszú, és függőleges kiterjedése is több mint 200 m.
Csodálatos, hogy itt találkozik és keveredik az ökológiai dél az északi formációkkal. Itt van sok mediterrán jellegű növény elterjedésének északi határa, de már megtalálhatók az Északi-középhegység erdeinek növénytársulásai is. Ezt egészíti még ki az a természetes változatosság, amit a tengerszint feletti magasság változásával 300 méterenként tapasztalhatunk. Így alakulhatott ki az a rendkívüli biológiai sokszínűség, amely miatt a Pilis hegy egyike a legrégebben védett magyarországi helyeinknek, és ami miatt valóságos paradicsoma a biodiverzitást kutatóknak.
Néhány száz méteren belül csodálhatjuk meg a védett növények sokaságát, a jégkorszakban itt megtelepedett, és azóta itt élő és fennmaradt ritkaságokat, a trópusi rokonaiknál kisebb, de ugyanolyan szépségű orchideafajtákat, és földünkön egyedül itt, a Pilis fennsíkján megtalálható magyarföldi husángot. Oldalát tölgy-, bükk-, gyertyán-, és fenyő erdők borítják, melyekben a somon, szedren és vadmálnán kívül különféle gombák tenyésznek.
A buja és változatos növényvilágot szintén sokszínű állatvilág lakja. Kezdve az olyan érdekes rovaroktól, mint a fűrészlábú szöcske, amely igen ritka, és csak női egyedei ismertek; vagy a bogarak királya a hatalmas agancsú szarvasbogár, vagy a kétéltűek közül hatalmas méretűre megnövő barna varangy. Kirándulásaink során nem kell félnünk a viperától (a rézsiklóval téveszthetjük össze), mert itt csak siklók, lábas és lábatlan gyíkok élnek. A réteket és az erdőket számtalan énekesmadár zengi be, de megtalálhatók a kisebb (vércse, sólyom) és nagyobb (sas, ölyv) ragadozó madarak, és az erdőbe sokszor varázsol horrorisztikus hangulatot a macskabagoly. A nagyobb vadak közül nem ritka az őz, szarvas, mufflon, vaddisznó, nyúl, róka, borz, nyest, menyét és a görény sem.