Szentkút
Az egyházi jóváhagyással nem rendelkező szentkút tisztelete az 1860-70-es években keletkezett. 1949 május 3-án a tavaszi búcsún részt vett 19 éves Erdei Matild súlyos bénulásból meggyógyult, a Historia Domus 1950 szerint. Sarlós Boldogasszony ünnepén ünnepi szentmisét tartanak a Szentkútnál, mely zarándokutak (Mária út, Magyar zarándokút) és túrautak (sárga kereszt) fontos állomása is.
"A pilisszentkereszti Szentkút létezésére vonatkozó első közlés a XX. század elején, Borovszky megyei monográfiájában bukkant fel, mely a helyet a település természeti nevezetességei között említi meg. Egy 1913-ban megjelent, Pilisszentkeresztet bemutató kis könyv (Szűcs Gyula) már bővebben írt: a "Szentkút a pomázi kocsiúttól balra, a szőlőkbe vezető kocsiúton..." található. "E rendben tartott, be is kerített forrást, amely fölé a község kis kápolnafélét is emeltetett, nem csak Pilisszentkereszt, de az egész vidék csodatevő helynek ismeri. (564. m.) Tavaszi és őszi búcsúkor még a szomszéd megyékből is felkeresik. Némelyek fehér galambot láttak vizében fürödni, mások Mária képét látták benne." Mondták, hogy "Urbánéknak két ízben is megjelent volna a "Szentkútnál" a Boldogságos Szűz. (...) Amióta vizétől (amelyben valami kevés ásványi alkatrész is van ) néhányan meggyógyultak, "szent helynek" mondják, s évről évre nagyobb gondozásban részesítik. Vizét más megyékbe is hordják. Ez az üdülőhelyekkel is ellátott, állandóan árnyékos hely a pilisszentkeresztieknek kedves sétahelyük."
A plébánia Historia Domusa szerint: "1910. szeptember 14. szent kereszt felmagasztalása ünnepén (búcsú).
Budapestiek (Józsefváros) Dr. Metzker lelkész vezetésével sokan jöttek. Megelőző nap 13-án 4-5 óra tájban felkoszorúzott leánykákkal, zászlókkal elejökbe mentünk egészen a keresztig. Bevezető áldás és Tedeum éneklése alatt megtartatott az offertorium. Buzdítás a szentgyónás elvégzéséhez. Kivált azok gyónjanak meg, akik a húsvéti gyónásukat elmulasztották. Azután felmentek a Kálváriára. Gyóntatás egészen vacsoráig. Reggel korán gyóntatás, áldoztatás, 8 órakor német szentbeszéd. Szentséggel mise. Utána jöttek a szántóiak. Ezeket bekísérve, budapestiek utána el lettek kísérve, 10 órakor a helybeli lelkész Bozsányi tót szentbeszédet mondott, mely alatt a kesztölczi plébánia, pomázi, csobánkai megérkezve a körmenet megtartása után nagy szentmise szentségkitétellel és asszisztenciával meg lett tartva."
A mai napig ide zarándokló józsefvárosiak emlékezete szerint búcsújárásuk kezdete egy lelkipásztornak köszönhető. Mivel a német ajkú lakosság szívesen kereste fel a Pilist, a személyes látogatásokból közösséget összetartó zarándoklat fejlődött ki.
A helyiek tiszteletében az 1858-as lourdes-i események hatása világosan látszik: minden évben a jelenések napjain imádkozva, közösen keresik fel a forrást.
"Amióta vizétől (...) néhányan meggyógyultak, szent helynek mondják..." A Historia Domus 1950. tavaszi búcsújánál jegyezte fel: "...részt vett (Erdélyi) Erdei Matild csobánkai 19 éves leány is, aki 1949. május 3-án a pilisszentkereszti Szentkútnál csodálatos módon súlyos bénulásából meggyógyult. Azóta beteg nem volt."
Az adatok alapján kijelenthető: a Szentkút tisztelete az 1860-as, 1870-es években keletkezett. Hivatalos egyházi engedéllyel nem rendelkezik! Pontos szabályozás híján a népi kultusz szabadon formálódik. Az engedély hiánya ugyanis sohasem zavarta az isteni szeretet után sóvárgó lelkeket."
