Az 1931-ben épült emlékművet a Magyar Turista Egyesület, a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány anyagi támogatásával újította fel.

A megemlékezésen a Himnusz eléneklését követően Dr. Holló József Ferenc nyugalmazott altábornagy a HM kegyeleti diplomáciáért felelős miniszteri biztosa és Nagy Péter, az MTE vezetőségi tagja mondták el ünnepi beszédüket. Az ünnepségen Papp János színművész ünnepi szavallatát követően felolvasták a hősi halottak nevét és a történelmi egyházak képviselői megáldották az emlékművet. Az emlékművön Pilisszentkereszt Község Önkormányzata nevében Peller Márton polgármester helyezte el a megemlékezés koszorúját.

Az alábbiakban kerül ismertetésre Nagy Péternek a Magyar Turista Egyesület tagjának ünnepi beszéde.

„Tisztelt Megemlékezők!

 Közeledve az első világháború lezárásának 100 éves évfordulójához, a háború

hőseinek emlékére gyűltünk ma össze.

1918. november 3. a Padovai fegyverszünet, mely rögzítette az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverletételét. 1918. november 11. – franciaországi Compiegne mellett az antanthatalmak és a Német Birodalom képviselői aláírták az I. világháború lezárását jelentő végső fegyverszüneti megállapodást.

1914 és ’18 között 10 millió katona esett el és további 20 millióan sebesültek meg. Bár a hadviselő nemzetek katonai vezetői meg voltak győződve, hogy gyors offenzívával legyőzhetik ellenfeleiket, a háború végül négyévnyi véres küzdelembe torkollott. A hadszíntéren a hagyományos katonai stratégiák a modern fegyverekkel, az automatizált gyilkolással találták szembe magukat. Lángszórók, harcigáz, géppuskák, harckocsik, repülőgépek. A frontokon kialakult patthelyzetet azonban a fegyverek önmagukban nem tudták feloldani. A katonai vezetőket a hatalmas véráldozat sem tántorította el – egyszerűen még több embert rendeltek a frontvonalakra.

A magyar haderőt sem kímélték. Katonáink a központi hatalmak oldalán a Balkán-, az Olasz-, a Román- és a Keleti fronton is harcoltak. Helytálltak a Kárpátok útvesztőiben, az erdélyi hegyek szorosaiban, Wolhynia mocsarai között vagy Doberdó rettentő poklában. Hivatalos adatok ugyan nincsenek, de az első világháborúban elesett magyar katonák száma 660 ezer főre tehető. A sebesültek és a hadifogolyként elhurcoltak száma meghaladja a 700-700 ezer főt. Megdöbbentő számok!

A Magyar Turista Egyesület taglétszáma 1914-re csaknem két és félezer főre gyarapodott és országos jelentőségű szervezetté vált. A béke éveiben számos budapesti és vidéki csoportja és osztálya alakult. Az I. világháború azonban az egyesület működését is visszavetette. Néhai tagtársaink sorából sokszáz hadköteles korú katona vonult be a monarchia hadseregébe, akik egy szebb Magyarország reményével a szívükben indultak szembenézni a halállal. A természetjárás során gyűjtött tapasztalataiknak, kiváló fizikai erőnlétüknek, térképolvasási készségükből adódó terepismeretüknek köszönhetően mindig élen jártak a háború leggyilkosabb ütközeteiben. Közülük többen életüket adták reményeink megvalósulásáért és sohasem térhettek vissza családjukhoz, szeretteikhez.

Egyesületünk első ízben 1924-ben határozott úgy, hogy hősi halált halt tagtársaink emlékét megörökíti és nevüket a dobogókői menedékházunk falára elhelyezendő emléktáblára véseti. Ennek megvalósítása elé akkoriban azonban egyrészről az anyagi eszközök előteremtése gördített akadályt, másfelől hősi halottaink pontos névjegyzéke sem állt rendelkezésre. Az emléktábla elkészülte így hosszú évekig halasztást szenvedett, mígnem 1930-ban az Egyesület választmánya elhatározta, hogy a Dobogókőn önálló, művészi szempontból is impozáns emléket állít hőseinknek. A tervek közül Krisztián Sándor szobrászművész tagtársunkét fogadta el és ajánlotta kivitelre.

A Dobogőkő 700 méteres tetején emelt monumentális, magyaros emlékmű, amely a Dunakanyar térségének legnagyobb ilyen alkotása, méltó kifejezője hazaszeretetünknek és az Egyesület hősi halottai iránti kegyeletünknek. Felavatására borús, esős időben, 1931. május 10-én került sor, többszáz fős közönség jelenlétében. Az ünnepség díszvendége a József főherceg volt, aki tábornagyi díszegyenruhában mondott magával ragadó, szívből jövő beszédet turistahőseink emlékére, ami után leleplezte az emlékművet.

„Magyar katonák — mondotta a főherceg többek között —, ti a földkerekség legkiválóbb vitézei voltatok! Hazaszeretetetek, hűségetek az égig lángolt! Láttalak titeket odakünn a világháború tüzes poklában, lelkesen, dalolva a halálba menni. Láttalak titeket minden harctéren és koronatanúja vagyok annak, hogy ott, ahol baj volt, ahol balsors és veszély fenyegetett, ott minden parancsnok magyar katonát kért!”

Ezt követően a történelmi egyházak megáldották az emlékművet, majd dr.Cholnoky Jenő a Magyar Turista Egyesület akkori elnöke elhelyezte a kegyelet koszorúját, örökérvényű beszédében ecsetelte azt a tudatos hazaszeretetet, amely a magyar hegységek feltárása, a honismeret gyakorlása közben születik és szilárdul meg egyre jobban minden turista szívében.

A Magyar Turista Egyesületet második világháborút követően, 1946-ban feloszlatták, 22 menedékházát, köztük a dobogókőit is elvették. A viharokkal dacoló kettős kereszt Dobogókő tetején másfél évtizeden keresztül állt. „Sziklaalapjának réseiből új, életerős rügyek nőttek” mígnem az II. világháború utáni rend urai parancsot nem adtak a kereszt ledöntésére (törött darabjai az emlékmű mögött fekszenek). Az MTE 1989. évi újjáalakulása után az egyesület új koronát és keresztet készíttetett a régi helyére, és a bal oldalára a második világháborúban elesett MTE turisták emlékére kőtábla került.

Az 1924-ben megszületett gondolat, hogy hősi halált halt tagtársaink neveit az utókor számára kőtáblára véssük fel, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával mára valósult meg. Az első világháborúban hősi halált halt turisták felkutatása nem volt egyszerű feladat. Elsősorban a korabeli turista újságokban, évkönyvekben, folyóiratokban kellett keresgélni. Az MTE hősi halottainak száma különböző források szerint 50 és 68 fő között lehetet. A felhasznált forrásokban kisebb névelírásokat is találtunk, s ilyenkor dönteni kellett, hogy vajon valóban csak névelírásról, vagy két hasonló nevű emberről van-e szó. Többéves kutatómunka után mára név szerint 58 olyan tagtársunkról tudunk, akik életüket a Nagy Háború valamely frontján áldozták hazánkért. Az ő nevük áll a mai nap felavatásra kerülő emléktáblán…

Tisztelet a hősöknek!”

 A méltó megemlékezést a szózat közös eléneklése, díszsortűz, majd az „Il silenzio” zárta.

Peller Márton 
polgármester